etikai iskola: a racionalista, angol →klasszikus közgazdaságtan ellen tiltakozó irányzat. Alapítója J. Ch. L. →Sismondi (1773-1842). - Az egyéni és közösségi érdekek összhangja, melyet a klassz. isk. tanainak a gazd. és társad. megvalósításától vártak, nem valósult meg. Sőt, a bajokkal és társad. feszültségekkel szemben, amelyeket a liberális gazd. rendszer idézett elő, a klasszikusok eszköztára elégtelennek bizonyult. Amíg a gazd. liberalizmus hívei, főleg a manchesteri irányzat képviselői, minden állami beavatkozást visszautasítottak, a tömeg siralmas helyzete arra a meggyőződésre vezetett, hogy azt az állapotot sem a társad., sem az államhatalom nem nézheti közömbösen. Ezt először Sismondi vallotta, aki tud. munkássága elején még A. Smith követője volt. Hosszabb angliai tartózkodása alatt annyira fölháborította a munkásság helyzete, hogy szembefordult a klassz. isk. tanaival. - Véleménye szerint a gazd. válság és a társad. nyomorúság oka a lakosság gyenge fizetőképessége és a termékek iránti alacsony kereslet. Miközben a tőkefelhalmozás növekszik, a munkásrétegek részesedése a jövedelemelosztásban csökken. Sismondi visszautasított minden olyan elméletet, amely csak a gazd. összefüggéseket vette figyelembe, csak a →piaci ármechanizmus szemszögéből nézte a gazd. folyamatokat, és elhanyagolta az ember és a társad. erkölcsi szempontjait. Lehetetlennek tartotta, hogy a gazdálkodó embert élete egyéb, nem gazd. jellegű vonatkozásaitól elszigetelten megértsük. A tisztán gazd. szemlélet téves, mert nem felel meg az emberi valóságnak. Nem az anyagi javak mindenáron való növelése a legfontosabb, hanem a jólétnek minél szélesebb néprétegekre való kiterjesztése. A közgtan-t olyan bölcseleti alapokra kell helyezni, amely az ember erkölcsi természetével is számol. - Az ~ szerint a gazd. törv-ek csak viszonylagosan érvényesek; a társad. és gazd. élet szerves egység; tagadja a →homo eoconomicust, vallja a gazd. dinamikus fejlődését és a tevékeny szociálpol. szükségességét, s bevezette a kockázat gondolatát a közgtan-ba. - No-ban a gazd. a 19. sz. első feléig agrárjellegű volt. Az erősen iparosodó Angliából érkező közg. elméletek érthetetlennek és haszontalannak tűntek. Elfogadhatatlannak látszott a fölfogás, hogy a gazd-ban elvont, ált. érvényű törv-ek érvényesülnek. Az első ném. közgazda, aki visszautasította a klassz. isk. tanait, A. H. Müller (1779-1829) a Die Elemente der Staatskunst (I-II., 1809) a ném. közgazdák első tiltakozása az angolszász gazd. racionalizmussal és haszonelvűséggel szemben; hangsúlyozza, hogy a társad. szerves egészet képez. A gazd. élet jelenségeit nem a gazdálkodó egyén magatartásából, nem is a piac ármechanizmusából, hanem az emberi közösség nemz. létéből kell levezetni. Külön hangsúlyozza az emberi szellemiség közösségformáló erejét, és ebből vezeti le a gazd. kifejlődését is. Szerinte a gazdaságot nem az egyéni érdek hajszolása, hanem a nemz-et összetartó közösségi tudat hozta létre. Müller nem fogadta el a felvilágosodás bölcseletét. Munkájának bölcseleti alapja F. W. J. Schelling (1775-1854) államfogalma. Gondolatai nem annyira az élete során, mint a 20. sz. első évtizedeiben hatottak. - Nagyobb hatású a ném. neoromantika képviselője, O. Spann (1878-1950), aki hangsúlyozta, hogy az anyagi és az emberi világ más-más vizsgálati módszert kíván; a közösség nem az egyénekre vezethető vissza, nem is az egyének mechanikus összessége. A közösség megelőzi az egyént, aki csak mint a közösség tagja jöhet számításba. Az emberek kapcsolatait a célkitűzések közössége hozza létre. A társad. az örök értékek hordozója, ilyenek az igazság, jóság, szépség stb. A társadalomban élő egyén célja az életszükségleti javak megszerzésén kívül, amit munkával teremt meg, ezeknek az értékeknek a megvalósítása. A gazd. nem öncél, hanem eszköz a magasabb célkitűzések szolgálatában. Az államhatalom a közg. legfőbb megszervezője. Spann a klasszikusok individualizmusával szemben Platón, Arisztotelész és a kk. közösségi felfogását ébreszti fel. Irányzatát, ami inkább társadalom-, mint közgazdaságtan, univerzalizmusnak is nevezik. - Sismondi ~ja No-ban F. List (1798- 1846) és W. Roscher (1817-1894) hatására történeti iskolává, majd G. Schmoller (1838-1917) nyomán szociológiai iskolává lett. Ez minden későbbi irányzat magva, amelyek az erkölcsi szempontokat és a szociálpol. szükségességét hangsúlyozzák. Schmoller szerint a közgtan-t meg kell szabadítani az ang-fr. bölcs. haszonelvűség dogmáitól, és más lélektani-tört. alapokra kell fölépíteni. Tiltakozott a klassz. isk. individualista emberfogalma ellen és elítélte a „laissez faire ' felfogását, mely szerint a gazdálkodót csupán a saját önző érdekeinek a hajszolása vezeti. Szerinte a társad. erkölcsi ereje leküzdi az önzést, a kapzsiságot, az osztálygyűlöletet, s a munkaadót és a munkást más emberré formálja. A tört. isk. elvetette a klasszikusok dedukciós vizsgálati módszerét. A közg. a társad. élet egyik szerves része, amelyet csak az összes emberi és közösségi tényezők figyelembevételével lehet megérteni. A gazd. törv-szerűségei nem a klassz. elméletek elvontságában, hanem a tört. folyamán állandóan változó körülmények között érvényesülnek; összefüggésben állnak a társad. szerkezetével is. Ezen megfontolások alapján Schmoller és követői elvetették a közg. elméleti kutatását, helyét munkásságukban a gazd. és társad. fejlődés tört. leírása foglalta el. Pa.P.

Muzslay 1993:30.